[Tajfutas] szenior történet

[Kéri Gerzson]

Kedves szenior sporttársak!

Nevek nélkül írok most egy megtörtént mesét. Ne kérdezzétek, ne is
találgassátok, akkor sem fogok neveket mondani. És senki ne vádoljon
rosszhiszeműséggel, hogy utólag csalásra gyanakszom. Nem állítom, csak
gyanítom, hogy talán csalás történt. Amikor lejátszódott ez a történet, túl
fáradt voltam ahhoz, hogy helyesen lássak.

Az ROB napján a verseny után késő délután egy szenior tájfutó véletlenül
találkozik régi szenior tájfutó barátjának szenior korú fiával a szigligeti
vasútállomáson, aki segítséget kér tőle. Azt mondja a gyerek (aki egyébként
már 50 év körüli), hogy cukorbeteg és szeretne inzulint venni a helyi
gyógyszertárban, de külföldről érkezett ide, ezért nincs magyar pénze, csak
100 eurója. Kérdezi, nem tudnám-e az euróját forintra váltani. Nem tudtam,
mert ennyi pénz nem volt nálam forintban. Kérdezem, mennyibe kerül ez a
gyógyszer. Azt feleli 38000 forintba. Annyi sem volt nálam, akkor azt
mondta, hogy kisebb mennyiségű gyógyszert kevesebbért is tudni kapni, és
kérdezte, mégis mennyivel tudnám kisegíteni. Összesen 5000 forint volt
nálam, azt mind odaadtam. Eszembe jutott egy volt kollégám esete, aki azért
halt meg viszonylag fiatalon, mert cukorbeteg volt és elmulasztotta a
gyógyszer beadását magának.

Lehet, hogy mindez mese volt a részéről. Mégis úgy látom, hogy ha a
gyógyszer szükségletre történő hivatkozás valótlan, de az illető olyan
szegénységbe süllyedt, hogy talán éhezik is és megélhetésre kellett neki a
pénz, akkor most sem sajnálom tőle, és nem bánom, hanem örülök, hogy
segíthettem neki.

Eddig a történet. Azért írtam meg, mert kíváncsi vagyok, másokkal is nem
történt-e hasonló tegnap, és nem fog-e megismétlődni a mai
váltóbajnokság után.

Üdvözlettel:
Kéri Gerzson
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20260920/c6ec0a73/attachment.html>